Az milyen kínos már, hogy lenyúltam a céges cipőkanalat - szokás szerint ha a piros docmartin cipőm van rajtam és edzésre is megyek, akkor kell a cipőkanál - és elvesztettem már edzésre menet. Hogy nem lehet észrevenni amikor kiesik az ember táskájából egy nehéz, fém cipőkanál? Az csörömpöl nem?
Ma enyhén pironkodva behoztam a sajátomat, amíg nem veszek ugyanolyat, de az illetékesek nem csináltak belőle nagy ügyet, csak nevették a készet.
A versenyesek - a szép új fellépőnadrágjukban a rózsaszín hozentrógerrel - nagyon gyéren szerepeltek a hétvégén, ezért büntetésül elkezdtünk valami iszonyat kezdő koreográfiát venni, és addig gyakoroljuk minden részét, amíg nem csinálja mindenki egyszerre és ugyanúgy. Párhuzamosított inak és izomszövetek, hajrá! :)
A beégés előre látszott már akkor, amikor az edző mindenkit befogadott a versenycsoportba, aki nem szégyellt jelentkezni, mondván, hogy ha Ő jó pedagógus, akkor bárkiből tud versenyképes táncost faragni.
Egyrészt szerintem ilyen nincs, másrészt ha lenne is, ahhoz sokkal sokkal többet kell gyakorolni.
Olyan ez, mint a matek, ha nincs hozzá tehetséged nagy szorgalommal is csak 4-es lehetsz.
Az megint más kérdés, hogy én is mindig 4-es voltam, mert annyi mindenki más dolgozatát írtam egyszerre mindig, hogy a magaméra már nem jutott figyelem és mindig elszámoltam/elírtam valami hülyeséget. Az osztályfőnököm, aki a matektanár is volt egyben, meg csak ingatta a fejét, én meg téptem a hajam. De jó, hogy már nincs matekdoga! :)
Tegnap táncra jött egy fiatal pár(18-20 körül lehettek), hogy megnézzék mégis milyen. A csaj ügyes volt, de a fickója valami borzalom. De ez nem jelentett semmit, mert az összes 16 éves lányka oda volt és pörgött a jelenlététől. Ilyen az, ha nem járnak fiúk a csoportba, sok kiéhezett lányka, haha.
A kertünkben otthon évről évre egyre több napraforgó kel ki. Még apa ültette az elsőket, mert az a kedvenc virágom és apa nagyon lovagias, ha napraforgókról és rólam van szó :). A határból is szokott hozni. Már most több, mint egy méter magasak, és olyan sokan vannak, hogy ritkítani kell őket, hogy a többi növénynek is jusson hely. Tavaly a zöldség között is volt pár szál pl. Pár év és napraforgótáblává válik a kertünk :).
Az is eszembe jutott, hogy kb. egy éve, hogy meghalt a keresztanyám és kettő, hogy meghalt a nagymamám. Remélem idén nem hal meg senkim!
Az utóbbi hetekben pedig sokat alszom: 23:00 - 8:00ig, ami egészségesebb és pihentetőbb, mint a 2:00-10:00, de furcsa, hogy nem elég mondjuk 7:00ig, pedig korán kéne jönnöm dolgozni, mert sokkal kevesebbet sikerül dolgozni, mint amennyit kéne(maszek).
Ma enyhén pironkodva behoztam a sajátomat, amíg nem veszek ugyanolyat, de az illetékesek nem csináltak belőle nagy ügyet, csak nevették a készet.
A versenyesek - a szép új fellépőnadrágjukban a rózsaszín hozentrógerrel - nagyon gyéren szerepeltek a hétvégén, ezért büntetésül elkezdtünk valami iszonyat kezdő koreográfiát venni, és addig gyakoroljuk minden részét, amíg nem csinálja mindenki egyszerre és ugyanúgy. Párhuzamosított inak és izomszövetek, hajrá! :)
A beégés előre látszott már akkor, amikor az edző mindenkit befogadott a versenycsoportba, aki nem szégyellt jelentkezni, mondván, hogy ha Ő jó pedagógus, akkor bárkiből tud versenyképes táncost faragni.
Egyrészt szerintem ilyen nincs, másrészt ha lenne is, ahhoz sokkal sokkal többet kell gyakorolni.
Olyan ez, mint a matek, ha nincs hozzá tehetséged nagy szorgalommal is csak 4-es lehetsz.
Az megint más kérdés, hogy én is mindig 4-es voltam, mert annyi mindenki más dolgozatát írtam egyszerre mindig, hogy a magaméra már nem jutott figyelem és mindig elszámoltam/elírtam valami hülyeséget. Az osztályfőnököm, aki a matektanár is volt egyben, meg csak ingatta a fejét, én meg téptem a hajam. De jó, hogy már nincs matekdoga! :)
Tegnap táncra jött egy fiatal pár(18-20 körül lehettek), hogy megnézzék mégis milyen. A csaj ügyes volt, de a fickója valami borzalom. De ez nem jelentett semmit, mert az összes 16 éves lányka oda volt és pörgött a jelenlététől. Ilyen az, ha nem járnak fiúk a csoportba, sok kiéhezett lányka, haha.
A kertünkben otthon évről évre egyre több napraforgó kel ki. Még apa ültette az elsőket, mert az a kedvenc virágom és apa nagyon lovagias, ha napraforgókról és rólam van szó :). A határból is szokott hozni. Már most több, mint egy méter magasak, és olyan sokan vannak, hogy ritkítani kell őket, hogy a többi növénynek is jusson hely. Tavaly a zöldség között is volt pár szál pl. Pár év és napraforgótáblává válik a kertünk :).
Az is eszembe jutott, hogy kb. egy éve, hogy meghalt a keresztanyám és kettő, hogy meghalt a nagymamám. Remélem idén nem hal meg senkim!
Az utóbbi hetekben pedig sokat alszom: 23:00 - 8:00ig, ami egészségesebb és pihentetőbb, mint a 2:00-10:00, de furcsa, hogy nem elég mondjuk 7:00ig, pedig korán kéne jönnöm dolgozni, mert sokkal kevesebbet sikerül dolgozni, mint amennyit kéne(maszek).