Jobbára szétcsaptam magam ez alatt a hat nap alatt. Ezt reggel óta érzem. Pedig legalább annyit aludtam, mint partyztam.
Fel is kaptam a fülest az asztalomról magammal elhozandó, pedig mindig olvasok a BKV-n, de olyan vagyok ma, mint a retyemotya állapotban lévő autók, amiket csak a hangos zene tart össze és visz előre.
Telmíváááájj...
Bambán mosolyogtam a metrómegállóban azon, hogy én mennyi kérdésre nem tudom a választ, mennyi mindent nem értek, és csak jönnek, csak jönnek az újabb kérdések, pedig azt hittem ennyi idős fejjel, már igazán bölcs leszek.
Telmíváááájj...
A partyzás nem a bölcsességhez vezet az egyszer biztos. :)
Felvettem a szép új sárga kiegészítőimet, hogy emlékeztessen magamon valami a nyaralásra (az utolsó gyerektetkóm is lefáradt már rólam), meg édesanyám is jön ma este, és imádja a citromsárgát. :)
Olyan valószerűtlenül más ritmusban létezem ilyenkor. Budapest, Te csodás. Az 1-es villamoson legalább sok a hely. Mindenki a Balatonon van?
We've come a long long way together,
Through the hard times and the good,
I have to celebrate you baby,
I have to praise you like I should
Fülessel telefonálni, az is valószerűtlen. Azzal olyan közösségi élménnyé válik a telefonálás, mindig furán érzem magam tőle. Villamoson kovászos uborkáról meg kukoricáról beszélni édesanyámmal :D, az is egy életérzés.
Kéne nekem egy teljes fejet beborító füles ilyenkor, amit addig lehet hangosítani, amíg a dobhártyám bírja. Hatna rám, mint a kávé az alacsony vérnyomásra.
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?
A ritmus lüktet végig a lábamon, attól hajlik, attól mozog, előre, át az úton, szabálytalanul, el az ajtóig, fel a lépcsőn. Megvárom a refrént, majd kinyitom az iroda ajtaját, és úgy...
Az utolsó számra már nem emlékszem.
Fel is kaptam a fülest az asztalomról magammal elhozandó, pedig mindig olvasok a BKV-n, de olyan vagyok ma, mint a retyemotya állapotban lévő autók, amiket csak a hangos zene tart össze és visz előre.
Telmíváááájj...
Bambán mosolyogtam a metrómegállóban azon, hogy én mennyi kérdésre nem tudom a választ, mennyi mindent nem értek, és csak jönnek, csak jönnek az újabb kérdések, pedig azt hittem ennyi idős fejjel, már igazán bölcs leszek.
Telmíváááájj...
A partyzás nem a bölcsességhez vezet az egyszer biztos. :)
Felvettem a szép új sárga kiegészítőimet, hogy emlékeztessen magamon valami a nyaralásra (az utolsó gyerektetkóm is lefáradt már rólam), meg édesanyám is jön ma este, és imádja a citromsárgát. :)
Olyan valószerűtlenül más ritmusban létezem ilyenkor. Budapest, Te csodás. Az 1-es villamoson legalább sok a hely. Mindenki a Balatonon van?
We've come a long long way together,
Through the hard times and the good,
I have to celebrate you baby,
I have to praise you like I should
Fülessel telefonálni, az is valószerűtlen. Azzal olyan közösségi élménnyé válik a telefonálás, mindig furán érzem magam tőle. Villamoson kovászos uborkáról meg kukoricáról beszélni édesanyámmal :D, az is egy életérzés.
Kéne nekem egy teljes fejet beborító füles ilyenkor, amit addig lehet hangosítani, amíg a dobhártyám bírja. Hatna rám, mint a kávé az alacsony vérnyomásra.
Would you find yourself
Find yourself afraid to see?
A ritmus lüktet végig a lábamon, attól hajlik, attól mozog, előre, át az úton, szabálytalanul, el az ajtóig, fel a lépcsőn. Megvárom a refrént, majd kinyitom az iroda ajtaját, és úgy...
Az utolsó számra már nem emlékszem.
/* Axwell - Tell me why */
/* Fatboy Slim - Praise you */
/* NIN - Right where it belongs */